Az Érszakácsi Református Egyházközségben negyven éve tart a lélekszámcsökkenés, a legrosszabb az elmúlt esztendő volt: hárman születtek és tizenheten haláloztak el. Negyven éve 1150 reformátust tartottak nyilván a településen, jelenleg 582 a gyülekezet lélekszáma, adott felvilágosítást Gál Sándor lelkipásztor. A fiatalok főleg bányászvárosokba – Lupényba, Nagybányára – költöztek azt elmúlt rendszerben. Vasárnaponként 85–110 az istentiszteletre járók száma, és délután is 25–30–an részt vesznek az igehirdetésen. /Fodor István: Érszakácsi: Negyven év alatt hatszázzal kevesebben. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), jan. 30./
2004. március 16.
Márc. 15-én Csíkszeredában a Gál Sándor-szobornál dr. Csedő Csaba István polgármester mondott ünnepi beszédet. Az immár kialakult hagyományok szerint Gál Sándor ezredes hat évvel ezelőtt felállított emlékművénél kezdődött az emlékezés. A népes tömeg lovasok felvonulásában, a vendég rezesbandák által előadott negyvennyolcas dalokban gyönyörködhetett. A polgármester egységre szólította fel hallgatóságát. Ezt tette az ünnepség másik helyszínén, a Vár téren is. Hajdú Áron, az RMDSZ Csíkszereda Városi Szervezetének elnöke, majd a Magyar Polgári Szövetség nevében Papp Előd alpolgármester szólt a hallgatósághoz. Az ünnepség Tamás József római katolikus segédpüspök fohászával, majd a közösen elmondott Miatyánkkal ért véget. Az ünnepség kezdetén a fúvószenekar eljátszotta a román és a magyar himnuszt, a megemlékezést a székely himnusszal zárta. /Sarány István: Többezres tömeg Csíkszeredában. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./
2004. június 23.
Szászrégenben Nagy András, Mezőcsáváson Szabó Levente, Mikefalván Szilágyi Sándor, Vajdaszentiványon Dani József, Lukafalván Iszlai Tibor, Gernyeszegen Incze Jenő, Backamadarason Csíki József, Nyárádgálfalván Karácsonyi Károly, Gyulakután Gál Sándor lett RMDSZ színekben a polgármester, s ezzel a helyhatósági választások második fordulójában szerzett újabb kilenc mandátummal 37-re emelkedett a megválasztott RMDSZ-es polgármesterek száma Maros megyében – összegezte a tényállást dr. Kelemen Atilla, a szövetség megyei szervezetének elnöke. Veszteség az RMDSZ-nek volt például Küküllőszéplak, ahol a belső viszályok miatt nem lett RMDSZ-es polgármester. Balavásáron az eddigi RMDSZ-es polgármester indult független jelöltként és nyert az RMDSZ mostani jelöltjével szemben. Maros megyében 2000-ben az RMDSZ-nek 29 polgármestere volt, 2004-ben 37 tisztséget sikerült megszereznie, a négy évvel ezelőtti 40 alpolgármesterrel szemben ma 47 alpolgármestert tudhat magáénak a szövetség; 459, azaz 14-gyel több a megye önkormányzataiban tevékenykedő tanácsosok száma, összességében pedig 558 RMDSZ-es képviselő van a megye helyhatóságaiban. Országosan az RMDSZ most 185 polgármesteri helyet szerzett meg, a 2000-es 148-cal szemben. /(Bögözi Attila): Szászrégen mint trófea. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jún. 23./
2004. november 26.
Három államosított ingatlant sikerült visszaszereznie nemrég az Érszakácson a református egyházközségnek. Gál Sándor tiszteletes közölte: az épületekben az eddigiekben orvosi rendelő, üzlethelyiség működött, a harmadik – a volt egyházi iskola – pedig romos állapotban van. A romos, volt egyházi iskolát lebontják, és anyagát felekezeti óvoda építésére használják fel. A templom fala salétromos, és igen sürgető feladat lenne a rendbehozatala. A templom 1760–ban készült kazettás mennyezetét 1990–ben se szó, se beszéd, olajfestékkel lemázolták. Mindezt az akkori megyei műemlékvédelmi szakhatóság jóváhagyásával. Egy szakember szerint le lehet oldani az olajfestéket, és rekonstruálni lehet a műemlék mennyezetet, de ehhez pénz kellene. /Fodor István: Érszakácsi: visszaszolgáltatott egyházi ingatlanok. = Szatmári Friss Újság (Szatmárnémeti), nov. 26./
2005. január 16.
A Sepsiszentgyörgyön született, Budapesten élő Zágoni Zsolt idén védi meg az ELTE olasz szakán szakdolgozatát, amely a Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön címet viseli. Az olasz nemzeti egységért küzdő Garibaldi hadseregében kétezernél több magyar, köztük székely katona harcolt többek mellett Gál Sándor vezetésével. Egy olasz hadmérnök, Luigi Ferdinando Marsigli /1658-1730/ másolta és mentette meg az utókornak a harmadik legrégebbi rovásírás-emléket. Marsigli Gyergyószárhegyen, a ferences kolostorban akadt a kezébe egy másfél méteres juharfa bot, amelyen rovásírással készült naptár volt szentek neveivel és az egyházi ünnepekkel. Az eredeti írás 1450 körül keletkezhetett, ami azóta elveszett, csak Marsigli feljegyzése maradt fenn róla. /Kácser Anikó: Gyergyszárhegytől Velencéig. Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön. = Új Ember (Budapest), jan. 16./
2005. január 17.
Sárospatakon a Makovecz Imre tervezte művelődési házban rendezte meg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Közművelődési és Idegenforgalmi Intézet év eleji régiós konferenciáját a közművelődésben tevékenykedők számára. A Dialógusok 2005 elnevezésű találkozón öt országból mintegy százhúszan vettek részt. Köztük volt Pomogáts Béla, Bárdi Nándor, Gál Sándor, Dupka György, Muzsnay Árpád, Balassa Zoltán és Dáné Tibor. „A kisebbségben élő magyaroknak ma nincs Budapesten erős emberük” – hangzott el tanácskozáson. Dr. Bárdi Nándor kisebbségkutató (a Teleki Intézet főmunkatársa) beszélt a népszavazásról. Szerinte a kudarc egyik oka az, hogy az anyaországi és a határon túli magyarok nem ugyanazt értik nemzetpolitika alatt. Az előbbiek, mikor erről szó van, leginkább, vagy éppen kizárólag a határon belüli dolgokra gondolnak. Nem tett jót a fogalom tisztázásának, az egységesebb nemzetszemlélet kialakításának az sem, hogy a közvéleményre befolyással lévő politikusok egyszer ezt, máskor mást mondanak. Bárdi Nándor idézte Tamás Gáspár Miklóst, aki a rendszerváltást követően még azt írta, hogy minden határon túli magyart megillet a kettős állampolgárság. Duray Miklós 1996-ban, arra hivatkozva, hogy nem kívánt bonyadalmakat, kellemetlen hatást váltana ki a szomszédoknál, elutasította. Inkább a kedvezménytörvény mellett állt ki. Martonyi János szerint, ha Magyarország korábban a kettős állampolgárság kiterjesztése mellett dönt, akkor sokkal nehezebb tárgyalásai lettek volna az EU-csatlakozásnál. Az eredménytelen népszavazás a szocialistákat erősítette, akik „fő témájukban” verték meg a polgári oldalt. Pomogáts Béla irodalomtörténész, az Illyés Közalapítvány elnöke szerint Magyarországon nem nemzetpolitika, hanem pártpolitika folyik, amit a december 5-i népszavazás markánsan bizonyított. Most már igazi cselekvésekre van szükség, ezek közé tartozik a határon túli magyarok önigazgatásának (autonómiájának) kialakítása is, ami az anyaország támogatását igényli. Dr. Harsányi László, a Nemzeti Kulturális Alapprogram elnöke a kultúra finanszírozásáról értekezett. A Magyar Művelődési Intézet főigazgatója, Borbáth Erika elmondta, hogy minden osztályuk külön feladatul kapta a határon túli magyarok támogatását, a velük való partneri kapcsolat kialakítását és ápolását. Dupka György író, a Kárpátaljai Magyar Értelmiségek Közösségének elnöke elmondta, hogy az anyaország anyagi segítsége nélkül náluk azonnal összeomlana a magyar művelődés, hisz az ukrán állam egy vasat nem ad ilyen célra. Elmondta, hogy a kárpátaljai magyarság az elvándorlások ellenére sem fogy, ellenkezőleg, ha lassan is, kimutathatóan gyarapszik. A már EU-tag Szlovákiában is nagy gondok vannak a közművelődés támogatásával. Dohányos Róbert, a kulturális minisztérium helyettes államtitkára közölte, hogy a magyar kultúrára a kevésből is kevesebbet adnak, mint amennyi arányosan járna. A közszolgálati televízióban a magyar adás ideje 33-szor (!!!) kisebb, mint ami magyar lakosság számaránya alapján járna. A Kolár Tibor vezette kassai Thália színház többszörösen kevesebbet kap, mint az ottani szlovák színház. Az a tény, hogy a Magyar Koalíció Pártja kormányzati tényező csak kisebb változást hozott ezen a területen. /Sike Lajos: Pártpolitika helyett nemzetpolitikát! = Romániai Magyar Szó (Bukarest), jan. 17./
2005. február 16.
A Hitel folyóirat februári számának lap címoldalán ez olvasható: Nem, az nem lehet. Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. Csoóri Sándor, Vasadi Péter, Pozsgay Imre, Duray Miklós, Pap Géza, Sütő András, Gál Sándor, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Dudás Károly, Vári Fábián László, György Attila, Zsidó Ferenc, Sepsiszéki Nagy Balázs, Csata Ernő, Magyari Lajos, Koncsol László, Fekete Gyula, Kodolányi Gyula, Tőkéczki László, Ablonczy László, Czakó Gábor, Tornai József, Tamás Menyhért, Domokos Mátyás, Nagy Gáspár, Ács Margit, Alföldy Jenő, Márkus Béla, Görömbei András, Bertha Zoltán, Cs. Nagy Ibolya, N. Pál József, Elek Tibor, Rott József, Száraz Miklós György, Sturm László, Prágai Tamás, Brém Nagy Ferenc, Mórocz Zsolt és Szabó István. A folyóirat kevés példányban jut el Erdélybe, Felvidékre, Kárpátaljára, Szabadka környékére, Lendvára. „Senki sem kötelezte a maradék Magyarországot arra, hogy megvonja az állampolgárságot azoktól, akik fölött áthelyezték az államhatárokat.” – írta Duray Miklós. „Egy néptől, mely évtizedeken át határain belül bambán tűri pusztítását, sőt besegít önpusztítással, nehogy nacionalistának pellengérezze ki a sajtó, nem várható el, hogy a határain kívül rekedt sorstársaiért ébredjen fel évszázada alvó lelkiismerete.” – állapította meg Fekete Gyula. Csoóri Sándor pedig arról írt, hogy a mai divatos és sikeres íróinknak egyetlen szavuk sincs arról, hogy miért sorvad, miért fogyatkozik ez a nép. „Magasban járó elmélkedésekből már régóta arra tudok következtetni, hogy saját esztétikájukat, gondolataikat, előítéletüket ismerik csupán. De azt a valóságot, amelyben maga az istenadta nép él idehaza vagy a határainkon kívül, egyáltalán nem ismerik, legfeljebb hallomásból, mint a hutukat.” /Nagy Pál: Mi történt velünk? = Népújság (Marosvásárhely), febr. 16./
2005. február 28.
Újraindulásának 15. évfordulóját ünnepelte február 26-án a csíki cserkészet. Ez alkalomból a József Attila Általános Iskolában kiállítást rendeztek, amely bemutatta a cserkészmozgalom történetét indulásától napjainkig, különös tekintettel az utolsó 15 esztendő eseményeire. A volt és aktív cserkészvezetők elevenítették fel a kilencvenes évek eseményeit, amikor komoly küzdelem folyt a Romániai Magyar Cserkészszövetség újraszervezéséért. A találkozón jelen volt Gál Sándor, a Romániai Magyar Cserkészszövetség elnöke, továbbá Ajtony Gábor és Bogos Sándor öregcserkészek, Hegyi István tiszteletes, akik a cserkészet múltjáról, jelenéről és jövőjéről cserélték ki véleményüket. A megemlékezésen jelen voltak egy szilágycsehi és hét csíki csapat képviselői is. /Takács Éva: 15 éve ismét él a cserkészmozgalom. = Hargita Népe (Csíkszereda), febr. 28./
2005. március 11.
A Budapesten megjelenő Hitel című folyóirat – a nemzeti gondolat leghívebb anyaországi őrhelye – idei februári számát a múlt év december 5-ei népszavazás kérdéskörének szentelte a következő címmel: Nem az nem lehet – Vallomások és elemzések 2004. december 5-éről. „Anyaországi és az elcsatolt területek magyarságának prominens képviselői, a nemzet egységének következetes és elkötelezett szellemi munkásai szólalnak meg”, írta beszámolójában Máriás József. Ez a folyóirat Erdélybe csak igen szórványosan juthat el, ezért Máriás részletes ismertetést adott az írásokból. Duray Miklós írta:. „A hivatalban levő magyarországi kormány Gyurcsány miniszterelnök képviseletében, valamint Hiller és Kuncze pártelnökök – Károlyi–Kun–Szamuely eszmei örököseiként hadat üzentek a nemzetnek.” Fekete Gyula: „Már maga az nemzetgyalázás, ha szavazással kell eldöntenünk, hogy véreinket, testvéreinket, akiket a világpolitika főgazemberei kirekesztettek szülőhazájukból, elnyomásba, megaláztatásba, teljes kiszolgáltatottságba taszítottak, ezeket a magyarságukért sokat szenvedett testvéreinket öleljük-e most már magunkhoz, vagy verjük inkább pofon.” „1990 óta hittünk a változásban. Abban, hogy a rosszat fölváltja a jó” – összegezte tapasztalatát Csoóri Sándor. Megállapította: „a többség egyre szegényedik”, „eltömegesedett körülöttünk a hazugság”, „a nemzetet földbe kell taposni”. Fekete Gyula: a népirtás nemcsak a születések szabályozásában ölt testet, hanem annak korszerűbb változatában is: „a nacionalizmus elleni harc formájában és ürügyén, képtelen túlhajtásával elroncsolni, kiirtani a nemzeti érzést, a nemzettudatot, a nemzeti szolidaritást, végső soron az identitást”. Tőkéczki László: „hazugság volt, de hazugság lett itt minden más érték és a közösség is! Balekoknak való hülyeségek a hit, a haza, a nemzet (magyarság), az erkölcs és a rend.” Domokos Mátyás arra hívta fel a figyelmet, hogy nemcsak a nemzeti tudat gyökereire vettetett a fejsze, csapásai a nemzeti irodalmat sem kímélik: „a társadalom agyán lobotómiát végző civilizátoroknak sikerült elhitetni, hogy ideje lejárt, szerepe véget ért, hogy nemzeti sorskérdéseinket »a dolgot magát nézve« elemző irodalmunk arany öntudata és üzenete ma már nem »trendi«, és az értékeit, önbecsülését oly könnyedén elhajító, feledékeny magyar világ boldogan elhitte a posztmodern bűvigéket, mert ezáltal egy kényelmetlen lelkiismereti nyomás alól is felszabadult”. „Mintha a jóslásokban időnként fel-felbukkanó sárga veszedelem előtt itt volna »a határon túlról jövő magyar veszedelem« ideje! – figyelmeztet Márkus Béla. – Más szempontból a »bevándorlóellenes hangulatkeltésé« – ám csak abban az esetben, ha a képzelt bevándorlók: magyarok.” A felvidéki Koncsol László keserűen tette fel a kérdést: „Mi folyik ebben az országban, miféle nemzet vagyunk mi, az élet vagy a halál népe, az önépítés vagy az önpusztítás, a leépülés vagy a növekedés, az Isten művébe simuló teremtés vagy a Sátánéba szerződött rombolás nyelvközössége?” Pap Géza erdélyi református püspök bibliai példára hivatkozva hirdette december 5-én: „amikor egy népből kihal az egészséges nemzettudat, az egymáshoz való tartozás vágya és igénye, az a nép egészen biztosan pusztulásra van ítélve”. „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” „Ebben a szellemi zsarnokságban, megzsaroltatásban Magyarország jobbik fele, a velünk sorsközösséget és szolidaritást vállaló anyaországi magyarok is kisebbségbe kerültek, kisebbségi sorsba kényszerültek – a saját országukban…” (Dudás Károly, Szabadka) Reményeinket „a történelem egyetlen pillanat alatt semmissé változtatta. És ezt a történelmi pillanatot nem lehet soha többé tudatunkból kitörölni. Mert ami megtörtént, az Trianont véglegesítette!” (Gál Sándor, Kassa) „Ennek az országnak a lakói ilyen nemzeti önismerettel, ilyen nemzeti öntudattal élnek?” (Görömbei András, Debrecen) „2004. december 5., »fekete adventje« csakugyan történelmet írt; de az emelkedés történelme helyett az önmegszüntetés eddig elképzelhetetlenül példátlan kísérletének történelmét. (…) Mintha népszámlálás történt volna – a magyarországi magyar kisebbségé, a lelki magyarságé.” (Bertha Zoltán, Debrecen) „Ez hát a helyzet, ennyien vagyunk!” (N. Pál József, Budapest) „Az anyaországi magyarság mindenekelőtt magamagát hagyta cserben, már a kimondott nem előtt. Hogyan ölelje magához a kisebbségben élő nemzetrészeket, ha önmagával is meghasonlott, gyűlölt viszonyban van?” (Rott József, Magyaregregy) „A cserbenhagyott kisebbségek iránti többségi lenézés, megvetés, gúny pedig eddig nem ismert árnyalattal is sötétíti majd a nemzetiségi képet.” (Cs, Nagy Ibolya, Debrecen) „Homlokunkon ott a jel: Káin bélyege. Mindannyiunkén. Azokén is, akik igennel szavaztak.” (Száraz Miklós György, Budapest) „Kedves Nem-párti Testvéreim, milyen érzés Magyarországon magyarnak lenni?” (Vári Fábián László, Kárpátalja) „Úgy érezzük, hogy a magyar állampolgárok többsége elárult bennünket, megtagadta a nemzetet.” (Sepsiszéki Nagy Balázs, Sepsiszentgyörgy) Sütő András: „Permanens döbbenetben nyilván nem lehet élni.” Hasonló gondolatot fogalmazott meg a Gyulán élő Elek Tibor is: „…felállni pedig, mint tudjuk, muszáj, mert földre ütötten élni nem lehet”. „Ez a döntés gyorsítani fogja az erdélyi magyarság (újbóli) felnőtté válását. (…) Azt is mondhatnám, köszönjük, hogy felébresztettetek!” (Zsidó Ferenc, Székelykeresztúr) Magyari Lajos az Erdélyben, a Székelyföldön szórványosan megnyilvánult magyarellenes jelenségek ellenére, arra int, hogy „nemzettársainkat, magyarországi testvéreinket mégsincs jogunk megtagadni”, hogy a történtek dacára „komoly és felelős párbeszédre van szükség”. /Máriás József: Nem, az nem lehet! = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 11./
2005. március 15.
Március 14-én a székelyföldi önvédelmi harc eddig kevésbé ismert alakjára, Gál Sándor egyik szárnysegédjére, Barabás József honvédszázadosra emlékezett Bodok népe. Az egyetlen élő unokája kertjében nemrég azonosított nyughelyét kopjafával jelölte meg a közösség. Kodolányi András, a bodoki Henter Károly Általános Iskola igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket. Demeter Lajos, a Barabás-kutatást végző sepsiszentgyörgyi helytörténész a negyvennyolcas honvédszázados eddig feltárt életét ismertette. /Fekete Réka: Barabás Józsefnek állítottak emléket. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 15./
2006. január 21.
A szülőföldet önként, kényszerűségből vagy gyermekként elhagyók későbbi kötődése az irodalom, a művészetek és a tudományok örökzöld témája. A szülőföldi visszakapcsolás egyik izgalmas tényéről-történetéről számolt be az Új Ember /Budapest/ katolikus hetilapban Kácser Anikó, aki Székelyek Itáliában, olaszok Székelyföldön alcímmel Zágoni Zsolt, az ELTE olasz szakán megvédendő doktori dolgozata kapcsán a témáról írt. Zágoni Zsolt Sepsiszentgyörgyön született 1973-ban, szüleivel együtt telepedett át Budapestre. A doktori disszertáció az olaszok és székelyföldiek történelmi kapcsolatainak szálait fejtette fel. Zágoni Zsolt szakdolgozata Gál Sándornak, a székelyek Kossuthjának az olasz szabadságharcosokhoz csatlakozását is kiemelte. Az esztelneki alapítású kézdivásárhelyi Kantai Gimnázium és az iskolai színjátszás kapcsolatai az olasz szerzetesekkel már kutatott terület. Zágoni Zsolt az olasz–erdélyi lakossági kapcsolatok tárgyában is végzett feltáró munkát. A XIX. század második felében az észak-olaszországi Predazzo lakosságának nagy része áttelepedett Székelyföldre. Az áttelepedők közül többen kőbányászattal is foglalkoztak. Zágoni Zsolt szakdolgozata számos más érdekfeszítő olasz–magyar históriai kapcsolatot is feltárt. Jó lenne a szakdolgozatot sepsiszentgyörgyi, erdővidéki és kézdivásárhelyi vagy a kovásznai iskolai és közkönyvtárakba eljuttatni. Zágoni Zsolt életpályájának alakulása is bizonyság rá, hogy a szülőföldtől való fizikai eltávolodás szellemi vonatkozásban a szülőhely vonzáskörében tarthatja a tudományos és a más természetű érdeklődést. /Sylvester Lajos: A székely és szicíliai siculus. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), jan. 21./
2006. március 6.
A március 15-i ünnepségek tiszteletére megjelent Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból (Fordította: Zágoni Zsolt) /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Bibliotheca Transsylvanica, 49./ Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc irodalma újabb magyar nyelvű kötettel gazdagodott. Olyan könyvvel, amely Gál Sándor ezredesről szól, akinek meghatározó szerepe volt a székelyföldi események alakításában egészen a szabadságharc eltiprásáig. Zágoni Zsolt fiatal, kezdő kutatóként felismerte az emlékirat értékét, s olasz eredetiből magyarra fordította. /Új könyv. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 6./
2006. március 9.
Az Alcsík Kistérségi Társulás kezdeményezte 2000-ben, Csíkszentgyörgy nagy szülöttje, az 1848-as szabadságharc híres hadvezére, Gál Sándor szülőházának helyreállítását. A társulás elnöke, Gergely András; menedzsere, Kassay János, valamint a község polgármestere, György József együttműködésének eredményeként a helyreállítási terv szerint, a régi formát és stílust követve apránként haladtak előre. A ház a község fontos turisztikai látványossága lesz a jövőben. /Kristó Tibor: Gál Sándor megújuló szülőháza. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 9./
2006. március 16.
Csíkszeredában a március 15-i ünneplésen nagy tapssal köszöntötték Szabó Béla magyar főkonzult. A megemlékezések Gál Sándor negyvennyolcas ezredes szobránál kezdődtek. Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere köszöntőjében arra hívta fel a figyelmet, hogy kivívott jogaikkal éljenek. A csíkszeredaiak a hagyományokhoz híven a Vár-téren is összegyűltek, ahol Kelemen Hunor képviselő fogalmazta meg köszöntőjét. Constantin Strujan prefektus magyar kokárdát tűzött kabátjára. Beszédében hangsúlyozta: szeretné, ha a város minden polgára együtt ünnepelne. /Daczó Dénes: Csíkban magyar kokárdát viselt a román prefektus. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 16./
2006. március 17.
Különös könyvet mutattak be a csíkszeredai Mikóvár kápolnatermében – fordítója, a háromszéki származású, ma Magyarországon élő, olasz szakon végzett Zágoni Zsolt bukkant rá a Széchenyi Könyvtárban. A Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból című könyv a csíkszeredai Pallas-Akadémia Könyvkiadónál jelent meg. Benne az 1848-49-es szabadságharc székelyföldi eseményeiről maga Gál Sándor mesél. A csíki ezredes olasz nyelven megírt visszaemlékezéseiből 1861-ben Nápolyban állítottak össze könyvet, „de épp azok olvashatták a legkevésbé, akiknek szánták” – mondta Szőcs János történész. Zágoni Zsolt szakdolgozata készítésekor döntött a könyv lefordítása mellett. Amikor a Széchenyi Könyvtárban végignézte a Gál-katalógus 50-60-as jegyzékét, már tudta, hogy le fogja fordítani a művet – vallotta. Zágoni a könyv kilencven százalékát Gál Sándor saját írásának tartja. /Daczó Dénes: Székely ezredes – taljánul. = Új Magyar Szó (Bukarest), márc. 17./
2006. április 8.
Egy száznegyvenöt esztendővel ezelőtt olasz nyelven írt életrajz első magyar fordításának bemutatóját tartották április 7-én Sepsiszentgyörgyön. Az Olaszországban elhunyt Gál Sándor ezredes meghatározó alakja volt a háromszéki, később a csíki önvédelem megszervezésének az 1848–49-es szabadságharcban. Megjelent a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál „Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból” című, Zágoni Zsolt által magyarra fordított kötet. /(fekete): A székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), ápr. 8./
2006. május 20.
Május 18-án Kolozsváron a csíkszeredai Pallas-Akadémia Kiadó volt az Erdélyi Múzeum-Egyesület (EME) vendége, amikor a Bibliotheca Transsylvanica sorozatában megjelent négy kötetet mutattak be: Fazakas István: Tanügyi rendszerek Erdélyben a XVIII. század végéig; Gaal György: Kolozsvár vonzásában; Töttössy Magdolna: A Magyar Népi Szövetség története 1944–1953; Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból (fordította Zágoni Zsolt), az előbbi három szerző, valamint a kiadó képviselőinek jelenlétében. Egyed Ákos akadémikus, az EME elnöke elmondta: a Pallas-Akadémia kiadványai itthon és Magyarországon egyaránt ismertek. A Bibliotheca Transsylvanica sorozat történelmi, irodalomtudományi, eszmetörténeti, művelődéstörténeti munkákat egyaránt megjelentet. /-f- : Történelmi szakmunkák a Pallas-Akadémia Könyvkiadótól. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 20./
2006. augusztus 7.
A lövétei falutalálkozó több, mint népünnepély: a találkozót ötévente rendezzük meg, és a lövéteieknek szánjuk – fejtette ki Lázár Zoltán lövétei polgármester. A Kis-Homoród völgyében zajló rendezvény szentmisével kezdődött, majd a település központjában emléktáblát avattak az 1848-49-es szabadságharc lövétei hősei és Gál Sándor ezredes emlékére. A művelődési házban megtekinthető kiállításon a budapesti Szent István Műszaki Egyetem hallgatóinak az épített örökség megőrzését célzó felmérését, valamint az Orbán Balázs szemével Székelyföldön című fotótábor lövétei munkáit mutatták be. Jelképesnek tekinthető, hogy a község műkedvelői a központban található, a nyolcvanas évek végén épített, ám soha át nem adott hidat választották műsoruk helyszínéül. A hídon át ugyanis a régi rendszer hatóságai olyan utat terveztek, amelynek megépítéséhez a falu egy részét le kellett volna bontani. A tervből azonban csak a híd valósult meg, amely jelenleg szabadtéri színpadként szolgál. /Kovács Csaba: Lövétei falutalálkozó: több, mint népünnepély. = Krónika (Kolozsvár), aug. 7./
2006. november 21.
Támogatásukról biztosították a Kovászna Megyei Művelődési Központ kulturális menedzserképzés programját a VII. Honismereti Népfőiskola résztvevői. A Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az EMKE országos elnöksége és Maros megyei szervezete, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban megrendezett A szórvány közművelődési helyzete és jövőképe témájú konferencián előadást tartott Dáné Tibor Kálmán, Imreh-Marton István, Balla Zoltán, Vetési László és Gál Sándor. Szó esett a szórvány- és a tömbmagyarság kulturális kapcsolatépítésének lehetőségeiről is. /Szórvány kultúr-menedzserek. = Új Magyar Szó (Bukarest), nov. 21./
2006. november 23.
A Romániai Magyar Népfőiskolai Társaság, az EMKE országos elnöksége és Maros megyei szervezete, valamint a Kovászna Megyei Művelődési Központ november 17-én Marosvásárhelyen a Bod Péter Diakóniai és Tanulmányi Központban megrendezte a VII. honismereti népfőiskolát, amelynek a témája: A szórvány közművelődési helyzete és jövőképe. Dáné Tibor Kálmán, Imreh-Marton István, Balla Zoltán, Vetési László és Gál Sándor tartottak előadást. A kerekasztal-megbeszélésen szó volt a szórvány- és a tömbmagyarság kulturális kapcsolatépítésének lehetőségeiről. /A szórvány közművelődéséről. = Népújság (Marosvásárhely), nov. 23./
2006. december 7.
Erdélyi, felvidéki, délvidéki és anyaországi művészeket tüntettek ki december 5-én Budapesten. A Magyar Művészetért díjakat és Bartók Béla-emlékdíjakat a Károlyi-palotában tartott ünnepségen adtak át. A huszadik alkalommal tartott rendezvényen Magyar Művészetért díjjal tizenhárom alkotót jutalmaztak, öten pedig posztumusz részesültek elismerésben. A kitüntetésben részesültek között volt Szőcs Géza kolozsvári költő, Gál Sándor költő (Felvidék), Tari István költő-festő (Délvidék) és Tímár Viktor gyimesi hagyományőrző népzenész. Az idén alapított Bartók Béla-emlékdíjjal tüntették ki többek között a bánffyhunyadi református templomot, a Petőfi Irodalmi Múzeumot, a Duna Televízió Szerelmes földrajz, Vannak vidékek és Világunk című műsorát. /Erdélyi kitüntetettek Budapesten. Magyar Művészetért Díjakat és Bartók Béla-emlékdíjakat adtak át a Károlyi-palotában. = Krónika (Kolozsvár), dec. 7./
2007. február 24.
A budapesti Hitel című irodalmi, művészeti és társadalmi havi folyóirat februári számát Sütő András emlékezetének szentelte. Az új szám közönség előtti bemutatóját február 16-án tartották Budapesten. Bevezetőt Csoóri Sándor főszerkesztő, zárszót Görömbei András főszerkesztő-helyettes mondott. Sütő András műveiből Császár Angéla, Kubik Anna és Szélyes Imre színművészek adtak elő részleteket. Az emlékszám felvonultatja a kortárs magyar irodalom színejavát, köztük van Farkas Árpád, Lászlóffy Aladár, Dobos László, Gál Sándor, Olasz Sándor, Ablonczy László, Sylvester Lajos, Kincses Elemér, N. Pál József, Bágyoni Szabó István, Bogdán László, Tamás Menyhért, Bertha Zoltán, Márkus Béla, Tornai József és Vetési László. „Csak a magára maradott utolsó magyar van veszélyben, mert ha egyedül van, elveszett. Sütő András annyira féltett mezőségi népe minden gondja ellenére is csendesen köszöni, hogy hálás gyermekként, féltő gondoskodással e szülőföld minden gondját élő reménységként emelhette be a legtündöklőbb magyar irodalomba” – írta Vetési László. Az emlékszám közölte Cs. Nagy Ibolya összefoglaló írását – Egy vita margójára (Sütő András és A Hét). Ebből idézte a Népújság: „bár a vita véget ért, a Sütő András elleni hadjárat korántsem. Ezt jelenleg csak a főszerkesztő vívja, de egyrészt: fórum nélkül nincs Cicero, másrészt olyan vehemens és következetes Sütő-ellenesség nyilvánul meg a Parászka Boróka-írásokban, hogy ezek elviekben akár új, romeltakarító disputát generálhatnak. ” /B. D. : A repedt nádszál elégiája (A HITEL Sütő András- emlékszáma). = Népújság (Marosvásárhely), febr. 24./
2007. március 10.
Az elmúlt év végén megjelent a Határvidék, 1762-1918 című kiadványsorozat második kötete (Charta Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 2006). A hiánypótló munka a székely történelem alig ismert forrásaiba enged bepillantást: könyvtárakból, múzeumokból és levéltárakból előkerülő, nehezen kutatható dokumentumok, naplók, feljegyzések, visszaemlékezések válnak olvashatóvá. A Határvidék második kötetének tanulmányai az 1848-49-es dicsőséges időszak eseményeihez kötődnek. A tudományos igényű tanulmányok és forrásközlések sorát Demeter Lajos munkája nyitja, aki Gál Sándor ezredesnek a Székely Nemzeti Múzeumban őrzött négy levelét közölte. Demeter László Balás Konrád őrnagy feljegyzését rendezte sajtó alá. Balás uralkodóhű tisztként mutatja be székely határőrei szerbek elleni harcát 1848 nyarának végén. A tiszt teljesítette kötelességét, majd amikor módjában állt, visszatért a császár szolgálatába Fadgyas Bálint az 1849. július 5-i eprestetői tragikus harcokról írt. Kisgyörgy Zoltán és Albert Ernő Gábor Áron ágyúiról közölt újabb adatokat. Demeter Lajos adalékokat szolgáltatott Kibédy Simonffy Sámuel, Bem tábornok seregének egyik orvosa életrajzához. A kiadványt kronológia zárja Háromszék 1848. végi önvédelmi harcának eseményeiről. /Dr. Csikány Tamás, Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem, Budapest: Új könyv a szabadságharcról. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2007. március 10.
Gál Sándor honvédezredes (1817-1866) neve ma is ismerősen cseng Háromszéken, döntő szerepe volt a vidék önvédelmi harcának irányításában, lángoló szabadságharcos elkötelezettsége miatt került Bem tábornok bizalmasai közé. A bukás után Angliában, Konstantinápolyban bujdosott, majd Olaszországba került. Gál komolyan gondolkodott egy erdélyi betörésen, noha a függetlenségi harc feltételei ez időben, 1861-ben messzemenően hiányoztak. Gál Sándor megírta (vagy íratta-) olaszul megjelenő emlékiratát, amely Gál Sándor életrajza, avagy a székely ezredes, ki nem engedett a 48-ból /Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2006. Bibliotheca Transsylvanica, 49./ címmel végre száznegyvenhat év után magyarul is olvasható Egyed Ákos előszavával s Csikány Tamás tanulmányával és kronológiájával. Az eddig ismeretlen emlékirat fordításáért dicséret illeti Zágoni Zsoltot. /Bogdán László: Aki nem engedett a 48-ból. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 10./
2007. március 16.
Csíkszeredában a Gál Sándor-szobornál kezdődött március 15-én az ünnepség, innen fáklyák fényében vonult az ünneplő tömeg a Vár térre, ahol ünnepi beszédekkel, műsorral és koszorúzással emlékeztek az 1848-as forradalom hőseire a megyeszékhely lakói. Ráduly Róbert polgármester, Sógor Csaba szenátor és Kelemen Hunor képviselő mondott beszédet. /Forró-Erős Gyöngyi: Fáklyafényes megemlékezés. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 16./
2008. március 10.
Rövidesen megjelenik Németh György: Gál Sándor honvédezredes tevékenysége 1848–1849-ben /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2008/ című könyve. Németh György történész évek óta foglalkozik a Csíkszentgyörgyön született Gál Sándor személyével, élettörténetének feltárásával. A könyvben külön fejezet foglalkozik Gál Sándor szakírói tevékenységével. /Megjelenés előtt. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 10./
2008. március 13.
Adósságtörlesztés a javából, amit évente elkészít a sepsiszentgyörgyi Demeter Lajos és a baróti Demeter László. A két Demeter negyvennyolcas kutatásának idei eredménye a sepsiszentgyörgyi szabadságharcosok névsorának összeállítása. A legteljesebb összeírást Mikár Zsigmond, az Országos Honvédegyletek Bizottságának főjegyzője (Honvéd Schematismus, 1868) készítette, ez kétszáztíz háromszéki tiszt és több mint négy és fél ezer altiszt és honvéd nevét tartalmazta, de a további név szerinti kutatás, pontos azonosítás még a századforduló előtt abbamaradt. Demeter Lajos és Demeter László kétszázhatvan sepsiszentgyörgyi negyvennyolcas azonosítását (anya, születési hely és rang szerint) végezte el az elmúlt esztendőben, levéltári iratok alapján követve életútjukat. Az összeállt anyagból kötet készül, és tervek szerint októberben lesz a bemutatója. A város férfilakosságának egyharmada vett részt Háromszék önvédelmi harcaiban, de azokról a tizenöt-tizenhat éves legényekről és idős apákról nincs kimutatás, akik Gál Sándor segélykérő hívására fegyvert fogtak a szabadságért. /Fekete Réka: Sepsiszentgyörgyi negyvennyolcasok. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), márc. 13./
2008. március 15.
A Csíkszentgyörgyön született Gál Sándor (1817–1871) élettörténetét kevésbé ismert adatokkal és olvasmányos fejezetekkel kiegészítve válogatta kötetbe Németh György történész Gál Sándor honvédezredes 1848–1849-es tevékenysége /Pallas–Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda/ című könyvében. Gál Sándor nyolc katonai tárgyú művét is elemzi a történész. /Antal Ildikó: Előkelő helyre Gál Sándort. = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 15./
2008. március 17.
Csíkszeredában a március 15-i ünnepségek a Vár téren kezdődtek, majd a Gál Sándor téren fejeződtek be. A Petőfi- és Balcescu-szobroknál Hegyi István református tiszteletes köszöntőbeszédében a magyarságtudat fontosságára emlékeztetett. A több ezerre gyarapodott megemlékező, fáklyával a kézben – a Csíkmadarasi Fúvószenekar vezényletével – átvonult a Gál Sándor-szoborhoz. Ott, a honvéd tábornok emlékművénél Ráduly Róbert Kálmán, Csíkszereda polgármestere és Tamás József püspök mondott ünnepi beszédet. /Kozán István: Csíkszereda. „Mi mindig a szabadság oldalán álltunk” = Hargita Népe (Csíkszereda), márc. 17./
2008. június 25.
Lászlóffy Csaba író a hetvenéves kassai Gál Sándort költőt idézte fel, aki azon töprengett, mit kell (lehet még) tenni, hogy egy nemzet megmaradjon világháborús atrocitások s az erőszakos üldözés – a kitelepítések után. Sok minden változott; de a nagyhatalmi szó a döntő ma is. Az üzenet elveszett, mert „nem volt száj mely tovább adja / a meghallásra nem volt fül”. A neves felvidéki előd, Mécs László /1895-1978/ költői hangja optimista volt egykor: „A mélyből kezdje, ki magasba készül(...) nagy szemétől a halottnak / egyszer ragyogni kezd a katakomba”... Azután a diktatúra idején, a Rákosi-korszakban már így írt: „Nem tudják, mit cselekszenek!” Erre jött aztán a hetvenes évek végén Gál Sándor kiáltása: „uram hitetlenül hívlak a mélységből”, mert „alávettettünk nem szaporítod e népet de hagyod elveszni...” – és a költő sorolni kezdte közössége veszteségeit: „a kiszakítottakat / a kiszakadókat / a meg nem születetteket...” /Lászlóffy Csaba: A létezés esélye. = Szabadság (Kolozsvár), jún. 25./
